Az írásos történeti anyagok alapján, Mohácson már 1848-ban létezett egészségügyi ellátás, melynek 125. évfordulójáról 1973-ban a Baranyai Orvosnapok keretében emlékeztek meg.

"Baranyavármegye" vezetői 1895-ben kérdést intéztek Mohácshoz, hogy a város hajlandó-e megfelelő helyet és anyagi támogatást biztosítani egy építésre kerülő nyilvános jellegű kórház részére. A város képviselő testülete örömmel fogadta a tervet, a területet ingyen bocsátotta rendelkezésre és az építés céljára 10.000 Ft-ot biztosított. Még ugyanebben az évben vármegyei segítséggel felépült a kórház, mely az akkori alispán Szily László emlékét megőrzendő Baranyavármegye László-közkórháza nevén kezdte meg működését 65 ággyal. Első igazgatója - dr. Rüll János- 1896. október 12-től töltötte be a kórház igazgatói tisztét. Osztályok nélkül általános kórházként működött az intézmény és az orvosi teendőket a kórházigazgatón kívül egy alorvos látta el. A kórházzal, illetve a kórházi kezeléssel a környék lakossága csak lassan barátkozott meg, melyet bizonyít az a tény, hogy pl. 1906 márciusában, a kórházban ápoltak száma összesen 119 volt. A kórház kezdettől fogva anyagi nehézségekkel küszködött. Az első világháborút követő gazdasági nehézségek és infláció miatt a kórház bővítésére, fejlesztésére csak 1927-ben kerülhetett sor. Ez év februárjában itt avatták fel a megye első vidéki mentőállomását. Ugyanebben az évben került átadásra az 50 ágyas fertőzőosztály, a felújított ágyszámmal kibővített főépület egyes szakaszai és a konyha épülete is. 1927 márciusában dr. Mihályfi István lett a kórház igazgató főorvosa, aki oly módon szervezte át az intézményt, hogy a már említett fertőzőosztályon kívül sebészeti, belgyógyászati és szülészet-nőgyógyászati osztályok kezdték meg működésüket. Az orvosi munkát az igazgató sebész főorvoson kívül két megbízott és egy segédorvos végezte. A 30-as évek közepén tekintettel a tbc-s betegek rendkívül nagy számára, önálló TBC osztály építését kezdték meg. A pavilont 1936-ban adták át, ugyanekkor a meglévő épületek belső átalakításával tovább növelték a kórház ágyszámát, mely ettől az időtől kezdve 250 ágyas intézményként működött. Ebben az évben szervezték meg a kórház röntgen részlegét és az akkori igényeket kielégítő laboratóriumot is, ugyanekkor készült el az apácaszállás és a kórházi kápolna. A kórház fejlődésének a továbbiakban gátat vetett a háborús készülődés, illetve a második világháború, melynek során az anyagi javak is egyre szűkösebben álltak rendelkezésre. A front közeledtével 1944 őszén a német katonai parancsnokság a kórházat nyugatra kívánta telepíteni, de a kitelepítéssel csak Pécsig jutottak el, így rövid távollét után 1945 tavaszán a kórház visszatelepülhetett. 1946-ban dr. Barta Imre Belgyógyász főorvos lett a kórház igazgató főorvosa, aki a háborús károk helyreállításán túl már a fejlesztésre is gondolt. 1950-ben az apácák helyét a betegágy mellett szakképzett ápolónők vették át. Az apácák lakhelyén 35 ágyas csecsemő-gyermekosztály kialakítására került sor. Ez időben neveztek ki szemészt és fül-orr-gégész főorvost, egyelőre háttér nélkül. 1952. január 1-jétől a kórház eddigi zártsága megszűnt, tekintettel arra, hogy az SZTK rendeléseket a kórház irányításával a kórház orvosai látták el, kezdetben napi 28 rendelési órában. Ettől az évtől kezdve a körzeti orvosi ellátás irányítója, anyagi és tárgyi feltételeinek biztosítója szintén a kórház lett. A következő évtizedre mind a kórház, mind a város vezetése nagyarányú fejlesztéseket szorgalmazott, de az 50-es évek gazdasági helyzete, majd az 56-os forradalom és az azt követő gazdasági nehézségek a tervek megvalósítását későbbre halasztották. 1958-ban egy épület vásárlása és kórházi célokra történő átalakítása után 15 ágyas fül-orr-gégészeti osztály és 10 ágyas szemészeti osztály kezdte meg működését. Dr. Barta Imre egyetemi tanárrá történt kinevezése után 1960-tól dr. Csete Béla belgyógyász főorvos látta el az igazgatói teendőket. Kezdettől fogva szorgalmazta a kórház folyamatos fejlesztését. Ennek első jelei az önálló röntgen osztály és az önálló központi laboratórium létrehozása volt. 1960-ban megszervezték a Véradó állomást. A műtéti szakmáknak további segítséget jelentett az első altatógép beszerzése, amely a modern anaesthesiológia kórházon belüli alapjának tekinthető. 1961-ben a volt ferences rendi zárda átalakításával, korszerűsítésével az egyedülálló dolgozók részére orvos-nővérszállást alakítottak ki. 1963-ban pedig ingatlan vásárlás útján bővült a kórház. Az un. Auber-ház átépítése után kezdetben szakrendeléseknek is helyt adott, majd későbbiekben a gazdasági igazgatás nyert elhelyezést az épületben. 1966-67-ben a főépület kórtermeinek korszerűsítése történt, melyet a műtő és a röntgen korszerűsítése követett. 1967-ben került átadásra az új Véradó Állomás. A TBC pavilon alagsorában elhelyezett Tüdőgondozó 1968-ban kiköltözött az Eötvös utcában vásárolt és megfelelően átalakított épületbe, ahol Tüdőgondozó Intézetként függetlenített főorvos irányításával folytatta működését. Régi helyén lehetőség nyílt az említett alagsorban személyzeti fürdő és öltöző kialakítására. A kórház szomszédságában, 1970 áprilisában került átadásra a 18 munkahelyes rendelőintézet, melyen belül majdnem minden szakma képviselve volt. Itt nyertek elhelyezést a felnőtt- és gyermek körzeti orvosok is. 1970-ben a fertőző pavilon átépítésére került sor, melynek következtében az épület emeletén a felnőtt fertőzőosztály, földszintjén pedig egy 28 ágyas gyermek fertőzőosztály került kialakításra. 1971-ben az Eötvös utca 20. szám alatt kezdte meg működését a Bőr- és Nemibeteg gondozó Intézet. 1972-ben az eddigi kórházon belül működő mentőállomás modern, új épületbe költözhetett, helyén garázsok kialakítására került sor. A rendelőintézetben, 1972-ben kezdte meg működését az Onkológiai Gondozó. 1973-ban a Pécs -Baranyai Orvosi napok keretében került átadásra a 90 ágyas Ideg-elme osztály, mellyel egy időben készült el az új olajtüzeléses kazánház. 1975-ben az eddigi TBC osztályként működő pavilonban pulmonológiai profilú II. sz. Belgyógyászati osztály állt a gyógyítás szolgálatában. 1977. január 1-től központi körzeti ügyelet állt a betegek rendelkezésére. 1978-ban egy új háromszintes épület került átadásra, melyben az I. sz. Belgyógyászat 70 ággyal és az 50 ágyas Gyermekosztály került elhelyezésre. A belgyógyászati osztályon 6 ágyas intenzív részleg működött Az épület alagsorában a kórházi gyógyszertár, majd a későbbiekben egy tornaterem létesült. Az alagsorban kapott helyet az új 100 férőhelyes alkalmazotti étkezde, melyet 1980-ban adtak át rendeltetésének. Ezt követően elkezdődött a főépület rekonstrukciója, mely szakaszosan mentvégbe. Első lépésként a régi gyerekosztály helyén az igazgatóság és a könyvtár nyert elhelyezést, a tulajdonképpeni főépületben a földszinten a szülészet-nőgyógyászat, újszülött osztály, az emeleten a sebészeti osztály, 6 ágyas intenzív részleg kezdhette meg működését. 1985-ben az új audiológiai állomás került átadásra. Új röntgen-, műtőblokk épült, melyben helyet kapott az új központi sterilizáló is. Műszaki okok miatt a II. sz. Belgyógyászat áttelepült az volt nővérszálló helyére, így az igazgatás is a volt tüdőpavilonba költözött, helyet adva egy újonnan létrehozott 20 ágyas szemészeti osztálynak, mely a 89-ben került átadásra. Ekkor a kórház 475 ággyal működött 1990-1994 között dr. Debreceni László főorvos igazgatása alatt már az új finanszírozási rendszer és az egészségügyi ellátást egyre jobban érintő szűkös gazdasági helyzet miatt az ágyszám 45-tel csökkent. A szükségszerűvé vált átszervezések során a gyerekfertőző osztály a gyermekosztály egy korszerűen átalakított résébe nyert lehelyezést. Jelentős műszaki karbantartási munkák történtek, úgymint a fűtési rendszer átalakítása és felújítása, valamint a fül-orr-gégészeti osztály részleges rekonstrukciója. A korszerű szakmai igényeknek megfelelően a diagnosztikus és terápiás műszerpark fejlődött. Ezekben az években kezdődött meg intézetünkben a számítógépes rendszer kiépítése. Az intézet vezetését 1995-ben dr. Dénes László belgyógyász főorvos vette át. Az elvárásoknak megfelelően átszervezések történtek a szakrendelések és a gondozók betegellátásában. A reumatológiai és fizikoterápiás rendelés korszerűsítve és egy tornateremmel is bővítve a kórház fő épületébe áthelyezett központi laboratórium helyén nyert elhelyezést. A II. belgyógyászat krónikus osztállyá minősül. A központi utasítások következtében az ágyszám 425-rol 366-ra csökkent változatlan szakmai profil mellett, úgymint: belgyógyászat, sebészet, szülészet-nőgyógyászat, csecsemő-és gyermekgyógyászat, intenzív betegellátás, anaesthesiológia, központi röntgen, laboratórium és véradó. Az intézménynek megfelelően a pathologiai feladatokat a Megyei Kórház Pathologiai Osztálya látja el változatlanul, a bakteriológiai vizsgálatokat pedig a Megyei ÁNTSZ laboratóriumai végzik

Vissza a lap tetejére